Csendek Csendje

A Boszorkány szerelme

Tisztulásra ítél,
és kegyelmével átkoz
Én pillák alá éltem testem
egy megtébolyult tánchoz

Lábujjhegyen járva,
hogy ne ébredj ma fel
Már a pillanatra várva,
hogy elmerüljek benned, hogyha kell..


Gyönge tőrbe mártott szívemmel
magamba zártalak
Te sejtek özvegy nászán megtért
boldog öntudat

Vágynak palotáját kulcsom
benned rejti el
S szóra nyílik az ajtó,
ha kitárt ajkad véremre felel...


Hajlasz még ölemre,
hogy higgyek benned én
Fátylam öltöm szent ruhámra
féltés ünnepén

Mosolygó sivárság.
Immár bármit is teszel,
csak könnyek között érzem:
te minden percért áldozat leszel...