Mint a fű a harmaton,
Mint a Hold, udvaron
Úgy fekszel most, hajadon,
cseppnyi szó, ajkamon
Fut a fény, elszalad,
helyén más nem marad
Megy az ősz, tél szakad,
Miénk volt ez a nap...
Kettétört a képzelet,
Egy remél, más szeret.
Kabátjában didereg,
Reszkető lelke lett.
Szelídült ragyogás,
nem lehet semmi más,
Háza szép, palotás,
Aranyszín látomás
Mint az eső hajnalon,
Könnycseppek, ablakon.
Kőként koppan arcodon,
Elveszik, ha fogom.
Tavasz jő, éltet ad,
hamvas nyár, elragad
Mégsincs szín, megtagad,
Búcsúnk lett ez a nap...
2012. november 21., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése