Tacitus
A holt ég visszatér
míg varázsol a fény
és csendesen figyeli szavát
Az angyal kilesi
a titkok rejtekét
hol már egyszer kísértést talált
Az elmúlt világot
a Szent ébreszti fel
hol többé senki sem zenél
S a szoba sarkában
egy isten csendben áll
ki megváltás közben nem beszél
***
Az új hold küldte
ezt az elmúlt ébredést
mi arcában ragyogva kísér
A Némák titkát őrző
csendben alszik rég
míg nem hívják új ítéletért
Most halkan megmozdul
és némán dalba kezd
Aki hallja, vele énekel
S a szoba sarkában
egy árnyék tánca ez
mi egy másik testben hullik el…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése