Csendek Csendje

Szentek Tánca

Bús tavasz lángja ég
Testemből vak remény
Hajlott fák énekén

Holt ajkak szélén vér
Hattyúvá vált testvér
Most hosszú útra kél

„Megtört lelkeden
Sajgó mámor ébred
Gyarló szenteken
Láttad büszkeséged…”

Bús tavasz lángja szül
Hamvába szenderül
Bánatba keserül

Tavamban elmerül
Utamban könny feszül
Így járok egyedül

„Hajszolt reggelen
Rémült arccal ébred
Kéjes tengeren
Karom vár majd Téged”

És hangom mélybe hullik hát
Arcodban visel álruhát
Sötétben fénylő árnyat lát
Így teszi hitté önmagát…