Tudom, hogy tudod...

Vivien emlékére...

Múzsám hamvába mártom ma tollam
Könyörgő szavaim kies tengerén
Könnyes hangomba fojtom a hajnalt
És üvöltöm akkor: nem feledlek én

És a részegítő hajnalokban magányt lel a bánat
Én üres párnáim közt szívemmel kívánlak

De elvesztett szemedért könnyet hoz a dallam
Válladon sírtam egy ismeretlen arcban

Mint virágodért eltört sokszázezer holt ág
Elcsendesül akkor a halott Mennyország...