Nem Neked. Rólad. Miattad...

Szerelem

Szerető hangján utat fest a világ
Ha egyszer élnék, én megköszönném

Fekete lángján tébolyult csoda lát
Ha elmennék, úgy én eltörölném

Ajka széle bíbor tisztaság
S vízesésén tombol most
De én hallom újra
Élete hangját

S ha egyszer majd boldog lesz
És átölel, hogyha fáj
Ha arcomtól csókot vesz
Koronámként hordanám...

Sóhajtásért könyörög most levegőm
Ha hangjáért nekem kéne hullnom

A falak mögött elalvó szép Úrnőm
Ha álmáért nekem kéne múlnom

Kézről kézre jár remény csupán
S tükre mélyén könnyez most
De én hiszem újra
Ujja oltárát

S ha egyszer majd énekel
És tánca lábamon ég
Ha többé nem érem el
Mégsem engedném el még...

S ha egyszer majd csendre vár
Ez az elnémult varázs
Én lennék ott őrző vár
Hogy a falon is átláss...

Te meggyötört szárny
Rajzolj szivárványt

Ez a kéz hozta el
A legszentebb járványt...