Ihmisellä ei ola toista harjoitusta, vain olla varuillaan.
Az embernek nincs más feladata, nem is adathatott volna neki szebb és nemesebb feladat, és küldetés, mint a figyelem. Valójában e a figyelem az, ami a szeretetet, amit valaki iránt érez, életben tartja. Legyen szó klasszikus értelemben vett szeretetről, vagy ennek nemesebb és áhítatosabb megtestesüléséről, a szerelemről.
A szeretet, és a figyelem, valójában olyan, mint a költészet maga: folyamatos koncentrálást igényel, ám olyan koncentrálás ez, ami nem kell, hogy energiát emésszen fel bennünk. A figyelem mindig ott lappang szemünk sarkában, éber, és örökké tart. Nyugalmi helyzetben észre sem vesszük, azt, ahogyan mindenhová elkísér minket, ott él életünk minden egyes rezdülésében, kiváltképp a szerelem táplálójaként.
Azonban ha szükségünk van rá, akkor nem is kell kérnünk, szemünk sarkából azonnal íriszbe váltja lakhelyét, és abban az adott pillanatban veti magát harcba, mikor a legnagyobb feladatot bízzuk rá: a segítségnyújtást. Ő mozgatja a kart, ami képes a másikat kiemelni a sokszor önmaga állította falak mögül. És Ő az, aki képes megmutatni, ha ott lakik bennünk, hogy milyen is szeretni valakit igazán, őszintén, feltételek és korlátok nélkül. Jóban, rosszban. Ő adja meg nekünk azt a hitet, amit valójában általa magunk teremtünk meg, és adunk át szívünk minden egyes dobbanásával a másiknak, aki ha szintén rendelkezik vele, képes lesz kinyújtani karját, és felülemelkedni mindenen. Ez az igazi szeretet, és szerelem.
Szeretni tehát szent, és nemes, leginkább emberi, és mindent felülíró. Így bármi történik is drága vándoraim, sosem szabad elfelednetek utatok során az örök igazságot: a szeretet az, ami minden egyes lépésnél megmutatja lábainknak, melyik lesz majd a következő....
Muista ihminen: rakkaus on asia, joka on vain sinun...
Az embernek nincs más feladata, nem is adathatott volna neki szebb és nemesebb feladat, és küldetés, mint a figyelem. Valójában e a figyelem az, ami a szeretetet, amit valaki iránt érez, életben tartja. Legyen szó klasszikus értelemben vett szeretetről, vagy ennek nemesebb és áhítatosabb megtestesüléséről, a szerelemről.
A szeretet, és a figyelem, valójában olyan, mint a költészet maga: folyamatos koncentrálást igényel, ám olyan koncentrálás ez, ami nem kell, hogy energiát emésszen fel bennünk. A figyelem mindig ott lappang szemünk sarkában, éber, és örökké tart. Nyugalmi helyzetben észre sem vesszük, azt, ahogyan mindenhová elkísér minket, ott él életünk minden egyes rezdülésében, kiváltképp a szerelem táplálójaként.
Azonban ha szükségünk van rá, akkor nem is kell kérnünk, szemünk sarkából azonnal íriszbe váltja lakhelyét, és abban az adott pillanatban veti magát harcba, mikor a legnagyobb feladatot bízzuk rá: a segítségnyújtást. Ő mozgatja a kart, ami képes a másikat kiemelni a sokszor önmaga állította falak mögül. És Ő az, aki képes megmutatni, ha ott lakik bennünk, hogy milyen is szeretni valakit igazán, őszintén, feltételek és korlátok nélkül. Jóban, rosszban. Ő adja meg nekünk azt a hitet, amit valójában általa magunk teremtünk meg, és adunk át szívünk minden egyes dobbanásával a másiknak, aki ha szintén rendelkezik vele, képes lesz kinyújtani karját, és felülemelkedni mindenen. Ez az igazi szeretet, és szerelem.
Szeretni tehát szent, és nemes, leginkább emberi, és mindent felülíró. Így bármi történik is drága vándoraim, sosem szabad elfelednetek utatok során az örök igazságot: a szeretet az, ami minden egyes lépésnél megmutatja lábainknak, melyik lesz majd a következő....
Muista ihminen: rakkaus on asia, joka on vain sinun...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése