Exessus pt II.

Hét...
Csak hét életet ád
megkopott száz imád

hát énekeld el még
hogy senki nincs már rég

Vég...
Ma fekete az ég
tán soha nem volt kék

és Nap már fel nem kel
hisz fényhozó sem kell

Él...
De megszületni fél
és betakar a tél

és elmúlást mesél
már arca sem remél

***

Elveszni,
mélybe hullni jó

Felhők felől
nem jön már szó

Csábító hangján nem beszél...

Egy nyárnyi
hópehely e táj

Azt hitted
szép lesz majd ha fáj

Csábítanál, ha nem lennél...

***

De nézd:
A határ is csak messzibe vész
Akkor is, ha házába mész
S a ködfátyol alól
majd szívedbe hatol

De lásd:
A csillagokba véste a fényt
magányba elrejtett reményt
Hát hazudd, hogy lebegsz,
így melletük lehetsz