Megfakult,
Rajtam száz év áthaladt
Ellazult,
Minden kötél elszakadt
Édes lángra szomjas a szél
Minden szóban túl messze él
Színes ruhát ölt najd a Nap
Ha szürkék lesznek már a sugarak
Felfigyel,
Egy-egy hang az útvesztő
Égi jel,
Égő nyárba dermesztő
Látod Kedves, így múlik el
Nem tudtuk, de így sem felel
Fénye kócos gyermekként csábít
Hát miért higgyünk neki bármit?
Holnap újra zakatolnak,
szerenádot adnak a Holdnak
Holnap szembeszegülhetnek
szamárfüllel a szép szerepeknek
Holnap újra
A szíved látom
Tegnap elmúlt hős királyom
Hisz ma is mellém ül
Akinek én mondom majd, hogy sikerül
Megvakult
Őstudásod nem segít
Boldogult
Önmagában még szelíd
Harmad-hajnal röppen ma rátok
Ha kígyó vagy én farkast kiáltok
Gyümölcsből vert házad falán
Én is jóllakok egyszer igazán...
2010. június 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése