2010. június 21., hétfő

Kiűzetés 09

Megfakult,
Rajtam száz év áthaladt
Ellazult,
Minden kötél elszakadt

Édes lángra szomjas a szél
Minden szóban túl messze él
Színes ruhát ölt najd a Nap
Ha szürkék lesznek már a sugarak

Felfigyel,
Egy-egy hang az útvesztő
Égi jel,
Égő nyárba dermesztő

Látod Kedves, így múlik el
Nem tudtuk, de így sem felel
Fénye kócos gyermekként csábít
Hát miért higgyünk neki bármit?

Holnap újra zakatolnak,
szerenádot adnak a Holdnak
Holnap szembeszegülhetnek
szamárfüllel a szép szerepeknek

Holnap újra
A szíved látom
Tegnap elmúlt hős királyom
Hisz ma is mellém ül
Akinek én mondom majd, hogy sikerül

Megvakult
Őstudásod nem segít
Boldogult
Önmagában még szelíd

Harmad-hajnal röppen ma rátok
Ha kígyó vagy én farkast kiáltok
Gyümölcsből vert házad falán
Én is jóllakok egyszer igazán...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése