Ne aggódj,
csak a szépség hazudta,
hogy fáj
Szabad csók,
mit az Isten lehelt rád,
hogy szállj
Itt a szív helyett
csak az elmúlás dobog,
és ez így van jól
Sír a képzelet
vörös örömkönnyek közt
mikor elalszol
Ne aggódj,
csak a rendszer hibás,
nincs veszély
Könyved vár,
csak a tegnapi mesédből
mesélj
S ha templomomban
éhes tested lesz
a szerzetes
Én térdrehullva
könyörgök hozzád
hogy még szeress
Ne aggódj,
hisz a csend egyszer
magadra hagy
Szavakból
épült vár súgja:
ember vagy
Mélyen ezer hangszer
kelti életre
lelked hangját
Megtépett világban
első lépted
így reng hát
2010. június 21., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése