Egyszer volt, hol nem volt
egy maszkabál
Jelmez és paróka,
száz álszakáll
Arctalan szépségek,
ártatlanság
Senki sem tudhatta
meg kit is lát
Csipkés ruhájában
kering egy lány
Vállán az égből hullt
pillangószárny
Itt jő az ifjú hát
kéz kézhez ér
Szem szembe néz és gyúl
vak szenvedély
Egyetlen tánclépés lennék csupán
Egyetlen tánclépés szíved nyomán
Pillangó-könnyen lebbennék veled
Így ébredne bennünk száz képzelet
Egy lépés, két lépés
lelket vezet
Titkos frigy áraszt el
báltermeket
Egyikből másikba
rebbenve jár
Lepkeringőben lesz
egy most egy e pár
Egyetlen tánclépés lennék csupán
Egyetlen tánclépés szíved nyomán
Pillangó-könnyen lebbennék veled
Így ébredne bennünk száz képzelet
„Éjszakánk haldoklik,
hajnal hasad
Vetkőzd le álarcod,
hadd lássalak
Kéz kézben járunk majd
mint egyszer rég
Báltermünk lesz akkor
föld és az ég”
Ám a lány elfordult
„Nem tehetem
Lepkeszárnyam nekem
nem jelmezem”
Párjára nézett, majd
égbe merült
Szárnyát meglebbentve
messze repült
Egyetlen tánclépés lettem csupán
Egyetlen tánclépés szíve nyomán
Pillangó-könnyűség Isten veled
Ébrednem álmából már nem lehet
2010. július 13., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése