Kalapomra

Kalapomra virágot tűz a fény
s az éj, ha lágyan táncra kél
egy dalnyi lemez most a világ

Illatos füstből lépsz elő
árnyékot őrző szemfedő,
hol halandó hitét hinti Rád

Te talán nem is gondolsz rá?
Te talán nem is gondolsz rá.
Hát én gondolok majd rá
Talán ez is elég...

Nevettél és sírtál egyszerűn
hogy a holnap Téged elkerül
s teremtesz tegnap baldachinján

Így az ünnep széppé szenderül
elsorvad szentek közt a bűn
lépj át a magány búcsúhídján

Te talán nem is gondolsz rá?
Te talán nem is gondolsz rá.
Hát én gondolok majd rá
Talán ez is elég...

Sóhajok közt ölelsz még egyszer
Vezetőmként magad tévedsz el
Így az út már nem is egyszerű

Kalapomról hervadt szirmod hull
Elfeledtél engem válaszul
Pillantásod mégis felderül

Te talán nem is gondolsz rám?
Te talán nem is gondolsz rám.
Hát én gondolok majd Rád
Talán ez is elég...