A Hetedik Bolygó

Egy ártatlan világba száműzött a fény talán
Sziklatört szívek csepptengerén

Hajó leszek ha szállni kell a reggel ablakán
Szivárványszín lelked őrzöm én

Szelíd reménybe csábít most egy kéz a vállamon
Nem beszél, s én nem éneklek majd

Sivárrá tisztult létezés követ a vágyakon
Csillagról csillagra már ez hajt

Ha már láttál,
hidd azt: ködkép volt csupán
Hisz csak utcasarki angyal lehetnék

(Ki) Fáradt álmán
járhat végig csak útján
s néma falba véste viselt keresztjét

Ha tűz leszel én vörös arccal mosolygok majd rád
Tükörként mutatlak magamban

Ha messze volnál jégtestemben várnék új csodát
Egybeforrva ezer darabban

Ha már hívtál
lásd a kígyó megsegít
a hetedik bolygó így üzen feléd

Te is sírtál
gyermek lettem hát megint
mikor otthonomból követtem szemét