Gyere haza,
Gyere haza
ez már rég nem az,
mit hiszel
Gyertyánk asztalon állva
csonkig ég ma éjjel el
Várunk
mind a ketten
Én, a rózsa,
s Ő, a láng
De üres így a mámor, hogyha
más nem szól reánk
Gyere haza,
Gyere haza
Csak a távolság
múlt el
Őrzött szabadságod, ma mint
angyal, szárnyra kel
Tégy úgy,
ahogy tennél
hogyha fáj
az ébredés
Mi várunk, már látjuk
hogy egy föld is túl kevés...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése