Üzenet

Beteg ajkú arcok táncolnak
tejfehér hajból vásznat fonnak
tiszta szívűk reszketve dereng
büszkeségből emléket teremt

fázik az álom ablakon belesve
leheveredik a fárdadt kerevetre
azt játsza, hogy többé már nem fél
új tavaszhoz ébredni betér

jajgató alkonyba fulladt most a nyár
fehér keszkenőbe takart lett a táj
hallagat a dal mint a legvégén
tétova csend jár a fák mélyén

jéghideg ég múlt el térdelve
rongyaiból fehőt fércelve
már nem fáj, hogy magam mögött hagylak
kopogj, üzenj a megfagyott falaknak...