Nagyanyó

Hajnal lett a párás ablakokban
Nagyanyó vállán a rőzsepusztaság
És mintha azt álmodná, persze
Csak a vicc kedvéért,
hogy szeretetből lett ez a világ

Gyere Barátom, most ránk is vár egy kályha
Beszélgessünk hát a régi dolgokról
Egyszer úgy emlékszem, egy sufniba zárva
Nevettünk egymáson még Karácsonykor

Pedig Isten tudja, mi is volt a tréfa,
Nem is hinném, hogyha más nem mondaná
Nagyanyóval ülünk ketten egymás mellett,
és mosolyogva gondolunk majd rá.

Olyan egyszerű, mégis feldúlhatatlan
Nagyanyó szárnyán egy napszemű király
És mintha felébredne, csak mert
Ilyen hangulatban,
majd furcsa lesz, ha télbe hull e táj

Szelíd testvérré lesz mind, ki ellenség volt
Hiszen egyszer mindenkinek fázni kell
Egy háztetőnyi takaró, hol száz lelkész és csavargó
majd mind egy szálig új otthonra lel

Pedig Isten tudja, hányan is voltunk ott,
Nem is hinném, hogyha más nem mondaná
Nagyanyóval ülünk ketten egymás mellett,
és mosolyogva gondolunk majd rá.

Este lett a fáradt ablakokban
Nagyanyó fátylába könnyet fojt egy ránc
És mintha visszahunyná, persze
Csak mert így tán szebb lesz
e boldogságba béklyózott románc

Ég a tűz és lassan gyerekek is jönnek
Kacagás táncol a vad lángok körül
És mi kézről kézre adva óvjuk őket minden éjjel
míg lelkük nyugodni nem szenderül

Pedig Isten tudja, mi leszünk-e egyszer
Nem is hinném, hogyha más nem mondaná
Nagyanyóval ülünk akkor együtt ketten,
és mosolyogva gondolunk majd rá.