Csendek Csendje

Angyal a Hóban

Hív még, hogy lát
és ébredni kélt

Áll még de a láng
majd így dönti szét

***

"Hazug csillag
tört fel
a mélyek tükrén

Bolond Angyal
ölt meg
a holnap testén

Fagyott kertem
vár még
de már nem gyászol

Halk szentségén
járt rég
de már nem táncol"

***

Rozsdás a Nap
és hamu a láng
a remegés már
mindent elvitt

Fénytelen szemével
arcodra vár
ha elhiszi, hogy
Benned még hitt

Fagyott havú
kertjeimben jár

Két kezéből
Két kezedbe száll

Zokogó boszorkány éled
Bölcsőm emlékéből halvány kép
Mondd mivé kell
egyszer válnom még?


***

"Ma újra látom
képét ajtóm előtt
Megformált reggelem
mit véres éjbe szőtt

S a hóba vésve
kérlek, hogy ne hagyj el még
Szomjas szenvedély
Most tarts ha elhullnék..."

***

És kertje közepén a múltat kereste
És kertje közepén alvadt ma este
És kertje közepén tévútra tévedt
És kertje közepén álmára ébredt

***

És kertje közepén a múltat kereste
Csendfátyol lebegett emlékei felett
Semmi sem maradt, megfeszült keresztje
így várta házába a megváltó telet

És kertje közepén alvadt ma este
Ősz-alkony szülte véres ruhában
Hol sorsát a hajnal eképpen festette:
Kínba folyt könnycseppel indítja útjára

És kertje közepén tévútra tévedt
Hazug volt ő is, bolond, mint az angyal
Jégfehér szemébe vésve mérges fényét
Így köszönt rá akkor a szárnyaszegett nappal

És kertje közepén álmára ébredt
Szakadt ruháját a holdfény messze mossa
Silány kunyhójában meztelenül lépdelt
hogy világát akkor végleg eltapossa

***

És megfakult arcában így búcsúzik el
a tavaszt nem hozó elköszönő tél:

"Néma vállamon simulj hát, ha kell,
S suttogd fülembe ha majd fájni kérnél..."