Csendek Csendje

Mélybe Hozzád

És felriadnak a hamuszín arcok
én szemeimmel a neved kiáltom
És könnyeimmel ágyba takarva
szilánkra tört koromvirágom

őrzöm Neked
és mindnek, aki látta
suttogó öblén
aranyló testét

őrzöm Neked
és hangodat kívánva
örökölt törvény
hozhat ma estét

És felébrednek a szenderült pillák
én karjaimban a holdmagányt hiszem
És karmaimmal szárnyadat vésve
vízbe fulladt szemeid viszem

mélybe Hozzád
és mindnek, ki siratta
megfakult űrben
tükör-szentélyét

mélybe Hozzád
és álmodnám miatta
hogy Neked szültem
világom végét...