Csendek Csendje

A Hét Főbűn

1. Önzés

Kereknek a világot csak
tenyered ívén láttam
Tanítottál, és én,
a bukott nebuló,
színtelenné teszlek.
Mint Földanyát a hó

És mint az élők,
mikor árnyékok lesznek:
Fejembe vettem,
hogy fejembe veszlek.

Enyém leszel,
és én élek benned
Folytogató ködömben,
ha meg kell tenned
csak lassan engedd el
mocsárszín szemeim
hogy elbúcsúzhassanak
röpke isteneim...

2. Feladás

Jajveszékelve táncol a magány
Egy test, egy hang, egy szó

Harcba készülve fénylik ma a lány
Egy arc, egy száj, egy csók

Pusztaság, és tűzbe rejtett katlan
törött mondat a versek közepén

Lépésnyi csend elveszett alakban
Így emlékszem két kezedre én

3. Gyávaság

Házatokba zárva kémlelitek a reggelt
Cseppenként figyelitek az esőt,
s az esőből szántott néma tengereket.

Sötét szobákban ódon szekrényekben
Kísértve kiáltom:
Látlak! Látlak benneteket!

Esténként a megnyugvás vagytok,
napfényben a puszta végtelen.
Ecce homo - suttogtam én akkor
Mind különböző, s mégis névtelen

Valóság ez, és mégis képtelen...

4. Hiúság

Tanítsak Neked ma végzetet?
Mézajkú arcodba rejtsek képeket?
Szép-fakó hajadba hintsek ma hangot?
Selymes füleddel mondd el, Te is hallod?

Tanítsak Neked ma végzetet?
Két kezedbe hozzak én ma életet?
Testeden simítva éreznél rezgést?
Tagjaid hívnák már az újrakezdést?

Tanítsak Neked ma végzetet?
Lelkedbe véssek elátkozott nevet?
Szívednek üzenjek újra és újra?
Szemem sivatagát szelem Rád fújja?

Tanítsak Neked ma végzetet?
Sodorjam el hát ezer szépségedet?
Vakítsam meg azt, mi sohasem látott?
Építsek Belőle Neked világot?

5. Emlékezés

Románc közöttünk:
Hajnal-kísértet
Térdére hullva
Maradni kér

Vízbe merített
Meztelen lánggal
Fényedben járva
Álmodni fél

Így jár(t)unk ketten
Neved nevemben
Szemembe égett
Karmazsin ég

Volt, aki élt itt
Van, ki emlékszik
Lesz, aki várja:
Visszatérj még

6. Folytonosság

Tükörről tükörre cikázik a vágy
Zsenge útján a messzi is oly lágy
Ébredő s elalvó lelkén a szavak
Jelen szikláin most szirmot bontanak

Lombszín ruhádban alszom éjelente
Álmodlak, amíg szemed észrevenne
S mellette ébredek széppé nyugodva
Így hozom hitemet némán tudtodra

Tetőtől talpig fájni kér, könyörög
Szeretni vár. Pillanat vagy örök
Magányra vágyom: a magányt szeretni
De nem tudunk már senkit elfeledni

Tükörről tükörre cikázik a vágy
Zsenge útján a messzi is oly lágy
Ébredő s elalvó lelkén a szavak
Benned és Benne most engem bontanak...

7. Szentségsértés

Magamhoz hívlak, mert elképzeltelek
Magammal össze hát így tévesztelek
Te is felelős vagy, ha nekem hagyod
Bűneim közül ez tán a legnagyobb

Magamhoz hívlak, mert elképzeltelek
Elképzeltem én ott a képzeletet
Kapaszkodni vágytam és mindent látni
Kihalt sziklákra Teeléd kiállni

Magammal össze hát így tévesztelek
Ég tükrébe nézve ha nézhettelek
S teremtettelek egymagamnak akkor
Vérből és sárból, szóból és dalból

Te is felelős vagy, ha nekem hagyod
Jeledre várva ha Napod felragyog
Véred véremből megjósolt genezis
Hetedik bűnömben cinkos vagy Te is

Bűneim közül ez tán a legnagyobb
Önmagam képére formált angyalok
Őrzik a titkot, mi törvény s égi jel
Bárhogy kívánlak. Nem érlek Téged el...