Csendek Csendje

A Katedrális

Felvirágzik a vér
és eltéved a tájon
görcsös húsba tér a mélyben
ahol vágyni hív ha vágyom

Farkasbőrbe rejtve
a szelíd sem felel
hiszen falaid közt járva
Ő is megvadul érted ha kell

Körbe-körbe táncolt körödben
őrzött láng körül
Fénylő vihar támad, szelében
mozdulat kövül

Tanult tisztességgel járva
térdrehullva kér
"Válaszd hát az arcom
Hogy lehessek az utolsó ki fél"

"Jöjj el hát e percben
újjam köré fonlak én
Zihált meztelenség
szentelt árnyú éjjelén.

Oltáromra hullva
tested lelkem önti el
s bezár majd e szűz fal
hogy égjen benned minden ősi jel"

Látom még világom
Még messziből dereng
Keresztjére felláncolva
újra megteremt

Szívem gyarlóságán tőre
némán áthatol
S földre hulltom várván
gyermekét köszöntve meghajol...