Parancsolatok
Szeresd a csókot, mi rabszolgává tesz
Liliomcsendjében árnyákoddá lesz,
és hajlik majd ívesen minden szavadra
Mégis te leszel az ő akaratja
Szeresd az érintés tiszta magányát
Várfalnyi szemeden oly könnyen lát át,
mint lehellet fátylán a nesztelen ujjak
Engedély nélkül testedbe simulnak
Szeresd a bűnt és ízleld meg varázsát
Véresméz gyümölcsként adja át társát,
húsába mélyesztett fogaid most lelke
Szüless hát újjá, mint önmagad terhe
Szeresd a szürke haszontalan vágyat
Ki tükrödnek mélyén mindig rád várhat,
arcod két gödrébe színt varázsol egyre
Hogy úgy tekints rá, mint alvó gyermekre
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése